U17-es bajnokcsapatunk támadója, Katona Benedek mesélt a mögöttünk hagyott szezonról, értékelte saját teljesítményét, és elárulta, mekkora segítséget kap testvéreitől.
Először is: gratulálok a bajnoki címhez! Hogyan értékelnéd ezt a szezont?
A bajnokságot nem úgy kezdtük, ahogy szerettük volna, de aztán összekovácsolódott a társaság, és az öltözőben is remek lett a hangulat, már-már családias. Emlékszem, amikor megszereztük az első győzelmünket, ott vérszemet kaptunk, aztán volt egy hosszú veretlenségi szériánk is, végül pedig aranyérmesek lettünk. Az Országos Kupában is nagyot meneteltünk, kiejtettünk két Kiemelt bajnokságban szereplő együttest, a Puskás Akadémiát és a Debrecent is, de aztán az elődöntőben kikaptunk az ETO FC Győrtől. Én azon a mérkőzésen sérült voltam, így is igyekeztem buzdítani a srácokat a pálya mellől, de sajnos nem sikerült nyernünk. Viszont azt gondolom, így is óriási dolog, hogy „másodosztályú” csapatként ilyen sokáig jutottunk a sorozatban.
A személyes teljesítményed is igazán megsüvegelendő, hiszen 13 találattal második lettél a góllövőlistán. A bajnoki cím mellett külön motiváció volt neked a gólkirályi cím?
Én vagyok a csatár, az én dolgom, hogy gólt rúgjak. Természetesen kicsit sajnálom, hogy végül nem jött össze ez a gólkirályi cím, de az a szép a fociban, hogy mindig van egy következő alkalom. Ebből adódóan pozitív vagyok, és remélem, jövőre majd én végzek az élen a mesterlövészek között.
Menjünk egy kicsit vissza az időben! Hogyan kerültél Újpestre?
A bátyám ugye itt játszott az Újpestben, és ő akkoriban a második csapatot erősítette. Ő mondta, hogy van lehetőségem 12 évesen az U13-ba jönni, én pedig éltem ezzel, és azóta már lila a szívem.
Ha már Matyit említetted; mennyit segítenek neked a testvéreid? Akár tanácsokkal, akár egyéb dolgokkal?
Otthon, az asztalnál is a foci a fő téma, mindig arról beszélünk. Sok segítséget kapok tőlük, olyan apróságokban is, amik mégis fontos dolgok. Nyújtások, erősítések, sérülések – ezekben ők előrébb vannak, és elárulják azokat a kis fortélyokat, amik segíthetik a fejlődésemet. Mentálisan is erőt adnak, amikor pedig kint vannak a meccsemen, az óriási motivációt ad, hogy jobban játsszak, hogy jobb legyek. Mindenben számíthatok rájuk, természetesen nemcsak a pályán, hanem azon kívül is.
Futsalozol is a foci mellett. Hogyan fér meg ez a kettő egymás mellett?
Szerintem a futsalból rengeteget lehet tanulni, nagyon jó módja a technikai készségek fejlesztésének. Sajnos idén nem tudtam annyiszor menni, hiszen a nagypályás futball sokkal fontosabb számomra, így abszolút elsőbbséget élvez.
Ebből adódik a kérdés: hogyan fogalmaznád meg a rövid, illetve a hosszú távú céljaidat?
Rövid távon egyértelműen az a célom, hogy beverekedjem magam az NB III-as együttes kezdőjébe, és minél több mérkőzésen pályára lépjek. Hosszú távon pedig természetesen szeretnék magasabb szinten, az élvonalban, esetleg a másodosztályban focizni.
Az NB III-ban már kaptál is lehetőséget. Mennyire érzed magad késznek erre a szintre?
Fizikálisan szerintem már meg is ütöm a lécet, viszont játékban, technikában, taktikailag még bőven fejlődnöm kell ahhoz, hogy be tudjak kerülni a kezdőbe. Úgy hiszem, ehhez még legalább fél évre szükségem lesz.
