Újpesten nevelkedő egykori labdarúgóként ma már a fiatalok fejlődését segíti U14-es csapatunk vezetőedzője, Privigyei Ádám, aki filozófiájáról, a labdarúgók fejlesztéséről, a klubhoz való kötődéséről, a lila-fehérekkel játékosként magyar bajnok segítőjéről, Jenei Sándorról és a csapat céljairól is beszélt. Interjú Privigyei Ádámmal.
– Újpesten nevelkedő egykori labdarúgóként milyen a csapat utánpótlásában dolgozni?
– Nagyon megtisztelő, hogy abban a klubban, azért a klubért dolgozhatok, ahol az egész életemet töltöttem, ahol profi játékos lehettem és ötéves korom óta ott nevelkedtem, úgyhogy ez óriási dolog nekem. Az összes létesítményt otthonomnak érzem, a kollégákkal is nagyon bensőséges a kapcsolatom és minden egyes nap hazajárok Újpestre, de nem is munkának fogom fel, hanem egy olyan dolognak, amit imádok csinálni és nagyon jó, hogy át tudom adni a fiataloknak azt, amit tapasztaltam és tanultam.
– Mikor határoztad el, hogy edzőnek állsz és milyen edzőnek tartod magad?
– A húszas éveim végén, amikor azt éreztem, hogy NB II-ből nem tudok feljebb lépni, akkor éreztem, lehet, hogy hatásosabb vagyok edzőnek, mert hat évig voltam csapatkapitány és azt éreztem, hogy vezérszerep az enyém. Ennek tudatában éreztem azt, hogy a fiatalok talán fel tudnak rám nézni és tudják azt csinálni, amit én elképzelek és amit a pályán szeretnék viszontlátni.
Nagyon játékospárti edzőnek tartom magam, viszont nagyon következetes is vagyok: nálam az első a rend, a fegyelem és az alázat a labdarúgás és a klub iránt.
Szeretem, ha nálunk van a labda, tehát a játék élvezhető elemét szeretném viszontlátni a csapatomtól, de nálam az a legfontosabb, hogy a játékosok szeressenek edzésre járni és szeressék, amit csinálnak, aztán edzés után jókedvűen menjenek haza.
– Jelenleg az U14-es csapatot irányítod, ahol segítőd az Újpesttel magyar bajnok Jenei Sándor is. Az ő szakértelme, rutinja mennyit segít a fiatalok fejlesztésében? Ő is példaképe lehet a fiataloknak.
– Abszolút! Nagyon jó döntés volt a klub részéről, hogy Jenei Sándor személyében rutinosabb szakembert tettek mellém, aki a bajnokcsapat tagja volt és tényleg olyan tekintélyt parancsol az ő személye a csapatban, amivel nagyon jól kiegészítjük egymást. Én bele tudom tenni a fiatalos lendületet, ő pedig a rutint és a higgadtságot sugározza a játékosok felé. Minden dolgot, amit ő lát, azt mondja is nekem és nagyon hasznos dolgokat oszt meg velem, amikkel kiegészíti az én munkámat.
– Nyolc meccs után öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel az U14-es csapat jelenleg negyedik helyen áll bajnokságában, ugyanakkor 20-szal több gólt szereztetek mindenki másnál és messze a legjobb gólkülönbséggel rendelkeztek. Egyrészt milyennek látod az eddigi időszakot, másrészt mennyire az elért eredmények a hangsúlyosak?
– Nagyon nehéz erre átállnunk Sanyi bával, mert mindketten győztes típusú emberek vagyunk és nagyon utálunk kikapni, de azt valljuk, hogy
utánpótlásedzőként háttérbe kell szorítani az eredményességet és a játékosok egyéni fejlesztése a legfontosabb.
U17-es, U19-es korosztálytól kezdődően már gondolkodhatunk eredményben, de addig a játékosok egyéni fejlődése a cél, szóval nem is csapatban, hanem játékosokban gondolkodunk, hogy minél többet tudjanak fejlődni. Örülünk neki, ha ez néha eredménnyel is párosul, pláne Újpesten, mert itt lehetetlen elkerülni, hogy valaki ne a győzelemre törekedjen, ezért a játékosoktól is megköveteljük, hogy aki ebben a mezben pályára lép, az csak győzelemre játsszon, de nem minden áron. Több pont volt ezekben a meccsekben, mint amennyit szereztünk, de 13, 14 éves srácokról beszélünk, szóval benne vannak az egyéni hibák, figyelmetlenségek is.
– Miket próbáltok legfőképp átadni a gyerekeknek? Milyen filozófia mellett készültök?
– Azt minden nagyképűség nélkül elmondhatom, hogy nagyon szeretnek minket a srácok. Ez szerintem azért van, mert nagyon játékospártiak vagyunk, agresszív támadófutballt szeretnénk tőlük látni és az a lényeg, hogy minél több gólt szerezzünk. Emellett viszont elkerülhetetlen, hogy kapunk is gólokat, de ha ilyen gólgazdag meccseket tudunk játszani a továbbiakban is, akkor mi ezzel elégedettek leszünk. Azt megköveteljük, hogy az elsőtől az utolsó percig motiváltak legyenek a srácok. A hiba mindig benne van a játékban, ezt próbáljuk is kijavítani, de a mentalitásra helyezzük a legtöbb figyelmet.
– Kell a gyerekeket motiválni? Ez az a korosztály, ahol nagy lehet az eltérés a játékosok között akár fizikálisan, akár érettségben, ráadásul ők hamarosan középiskolába mennek, ami az utánpótlásban gyakran vízválasztó.
– Azt kell mondanom, hogy kell motiválni a játékosokat. Sajnos ez más világ, mint ami a mi korunkban volt, minket nem kellett motiválni, az ő generációjuk viszont nagyon könnyen megkap mindent az élettől, ezért sok dolgot nagyon természetesnek vesznek. Szerencsére nagyon befogadó a csapatunk és csak egy-egy alkalommal kell elmondanunk dolgokat vagy figyelmeztetni őket, utána beállnak a sorba, de motivációt kívülről is adnunk kell nekik.
– A tervek szerint az utánpótlásedzők három évig viszik tovább csapataikat. Hogyan kell, illetve lehet egybentartani a csapatot?
– Én ezt a csapatot nyáron vettem át és a vezetőséggel azt terveztük, hogy három évig vezetem őket. Egyszerűnek kellene lennie a csapat egybentartásának, mert pont most vagyunk ott, hogy mindenki Újpesten szeretne játszani az országban, ami nagyon jó hír nekünk, de az iskolaválasztás megnehezíti a dolgunkat, mert van, aki az iskola felé húz és a szülők olyan iskolát választanak gyermeküknek, ami megnehezíti, hogy profi sportolóvá váljon, de szerencsére a játékosok jelentős többsége itt marad évről évre és nekünk is az lenne a jó, ha minél többen maradnának és egy hosszú folyamat részesei lehetnének.
– Múlt héten a Tehetségközpontok edzőmeccsén hét játékosunk is pályára lépett. Ezek szerint megvannak azok a tehetségek a csapatban, akikből akár később NB I-es játékos is lehet?
– Ezt ebben a korban még nagyon nehéz megmondani, de több játékosban is megvannak azok az elemek, amikre mi is felkapjuk a fejünket és azt mondjuk, hogy ritkán látni ilyen megoldásokat ebben a korosztályban. Mondhatom, hogy a mi csapatunkban magas számban van ilyen játékos és ezen az edzőmeccsen is
láthattuk, hogy az újpesti játékosok kiemelkednek ebből a mezőnyből, de vannak további játékosaink is, akik még rejtegetik a tudásukat, pedig ott van bennük.
– Már ebben a korban is figyeltek az elemzésekre és a taktikára is. Ezek mennyit segíthetnek abban, hogy a jövőben minél több labdarúgó jusson el az újpesti NB I-es csapatba vagy váljon profi labdarúgóvá?
– Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan stáb segíti a munkámat – Sanyi bá mellett videoelemző, kapusedző és erőnléti edző –, hogy szinte minden olyan dolgot kézhez kapok, amire szükségem van. Hamar megkapom a mérkőzések felvételeit, ha kérek, kapok külön anyagot taktikai videózáshoz és ebben is tudunk segíteni a srácoknak, hogy videón is visszanézhetik ezeket a dolgokat és tanulhatnak belőlük.
– Mik a céljaitok az idényre vonatkozóan?
– Mindenképp szeretnénk, ha a srácok elsajátítanák azt a játékstílust, amit Sanyi bával próbálunk átadni nekik, tehát a nagyon agresszív labda nélküli melót és a labdával történő kombinatív, gólra törő játékot és jó úton haladunk efelé, de még fontosabb célunk, hogy a játékosokat lépésről lépésre felépítsük és olyan egyéni célokat adjunk nekik, amikkel ők is tisztában vannak, gondolok itt arra, hogy ők is tudják, miben kell fejlődniük és ha nyárig mindenkinek sikerül lépnie előre ebben, akkor jó munkát végeztünk, így ők is elégedetten mehetnek majd pihenni.