Édesapja, az utánpótlásunkban egyéni képzésért felelő Erős Károly fiaként, egykori utánpótlásjátékosként ezer szállal kötődik Újpesthez Erős Ronald, aki már negyedik éve dolgozik a lila-fehér fiatalok fejlődéséért. U17-es csapatunk vezetőedzőjét a klubhoz való kötődéséről, a célokról és a csapatszintű, illetve az egyéni fejlesztésről is kérdeztük. Interjú.
– Labdarúgó családba születtél és édesapádnak is köszönhetően ezer szállal kötődsz Újpesthez. Sokáig játszottál az utánpótlásában és a felnőtt csapatban is bemutatkoztál. Milyen érzés most nevelni az Újpest következő generációját?
– Kisgyermek korom óta összekapcsolódik az életem és a családom élete az Újpesttel, 14 éves koromtól voltam a csapat játékosa egészen 21 éves koromig, végigjártam az utánpótlást és az NB I-es csapatig is sikerült eljutnom. Most negyedik éve vagyok Újpesten. Mivel ezer szállal kötődök a klubhoz, amikor elkezdtem edzősködni, az volt a célom, hogy valamit visszaadjak a labdarúgásnak azokból a pozitív élményekből, amiket kaptam tőle, és különösen jó érzés, hogy ezt Újpesten tehetem meg és ezért a klubért, ezekért a játékosokért tehetek nap, mint nap.
– Egyenes út vezetett az edzősködéshez? Mit szeretsz benne?
– Nagyon fiatalon elkezdtem. Ahogy említettem, szerettem volna visszaadni valamit a labdarúgásnak és már aktív játékosként elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, de alapgondolatom volt, hogy pályafutásom végeztével is edzősködnék. Aztán a karrierem úgy hozta, hogy nem jutottam el olyan szintre, ahova szerettem volna, de beláttam, hogy ha időben elkezdem az edzősködést, a tanfolyamokat és a tapasztalatszerzést, akkor ez egy későbbi karrier lehet számomra. Nagy álmom, hogy azokat a sikereket, amiket játékosként szerettem volna elérni, azokat edzőként teljesítsem. A legjobban azt szeretem benne, hogy láthatjuk, hogyan fejlődnek a játékosok azok által, amiket mi szeretnénk látni, például mentalitásban, mert az az első és legfontosabb, hogy pozitív, jó mentalitású, futballozni akaró gyerekeket neveljünk és jó látni, hogy ezek észrevehetőek azoknál, akikkel én is dolgozom és ez rendkívül fontos azért, hogy ők később Újpest-játékossá váljanak.
– Jelenleg az U17-es csapatot irányítod, amely a kezdeti összeszokó időszak után egyre jobban magára talál. Hogy telt a felkészülési időszak és minek köszönhetőek az elmúlt hetek remek eredményei? Egyáltalán mennyire fontos az eredmény? Az U17-eseknél talán ez pár fokkal hangsúlyosabb, mint a kisebb korosztályoknál.
– Nehezen indult az év, mert volt olyan edzésünk, ahol ötven feletti létszámmal dolgoztunk és ez az egész egyesület szempontjából nehezebb időszak volt, de a kezdeti nehézségeken túlvagyunk és ez talán az eredményeken is látszik. Az eredmények szempontjából egyébként az U17 kicsit a határon mozog, mert az U19 már mindenképp az eredményről szól és ott már az a fő, hogy a játékosok akár egy éven belül a második csapatba kerüljenek. Ott pedig már arról szól minden, hogy hétvégén milyen eredményt érsz el. Nálunk még átmeneti időszak van. A bajnokság elején is megvolt az a játékstílus és filozófia, ami egy újpesti csapatot kell, hogy jellemezzen, tudtunk dominálni az ellenfeleinkkel szemben, de ez nem párosult eredménnyel. Szerencsére a Gyirmót elleni mérkőzés után ez megfordult és azóta a jó játék eredményekkel is párosul.
– Aki látta a meccseiteket, az láthatta, hogy a játék képe nagyon rendben van. Hogyan sikerült ezt összetenni?
– Két korosztályból álltunk össze, az egyik regionális bajnokságban ért el sikereket, a másik pedig kiesett a Kiemelt csoportból az Alapba, így elég vegyes tapasztalattal rendelkező gyerekek jöttek, hiszen az egyikben sikereket éltek meg, jó eredményeket értek el és nem ütköztek akkora ellenállásba az ellenfelektől, míg a másikat többször beszorították a kapu elé és nem sok sikerélményt szerzett az előző idényben. Ebből kellett összegyúrni egy egészet. Azt gondolom, hogy az eredmények már megfelelőek, de nálam egy picivel fontosabb a játék képe. Ez a korosztály már közelít ahhoz, hogy fontos az eredmény, de még fontosabb az a stílus és filozófia, amivel az Újpestet kell képviselni és ebben a tekintetben a játékosok az első forduló óta nagyszerűen teljesítenek.
– Ezt mutatja az is, hogy nemrég az Országos Kupában a Grosics Akadémiát idegenbeli 4–1-es sikerrel ejtettétek ki. Ebben a sorozatban pedig csak az eredmény számít. Ez mit jelent a csapat számára?
– A stábbal, Sidó Szabolcs segédedzőmmel említettük a srácoknak, hogy ez az első lépés a profi futball irányába, hiszen itt minden azon múlik, hogy te 90 vagy 120 perc alatt mit érsz el. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt a sorozatot, mert a játékosok ezáltal belekóstolhatnak abba, hogy az ország bármelyik pontjára elutazhatnak és bárkivel szembetalálkozhatnak, ott pedig egy meccsük van rá, hogy bizonyítsanak.
– Ettől függetlenül az utánpótlásban mindig az egyén fejlesztése a hangsúlyos. Ezt hogyan kell megvalósítanotok?
– A játékossal közösen minden játékosnak meghatároztunk egyéni célokat, melyek háromhónapos ciklusokban változnak, megbeszéltük velük, hogy szerintük és szerintünk miben kell fejlődniük ahhoz, hogy profi játékossá váljanak. Legyen szó akár taktikai, technikai, mentális vagy egyéni taktikai szegmensről, ezeket háromhavonta ellenőrizzük és megnézzük, hogy tudott-e előrelépni. Ha nem, akkor esetlegesen megismételjük és újra elővesszük, ha igen, akkor újabb célokat tűzünk ki elé. Ezzel a célmeghatározással és a tudatos készüléssel továbbfejlesztjük a játékosok erényeit és azokat a szürke foltokat is, amelyekben fejlődniük kell.
– Már a kisebb korosztályokban is sokat foglalkoznak a taktikával, az elemzéssel is. Ezek mennyit segítenek a játékosok fejlesztésében is?
– Szinte minden meccsről készül felvétel és azokból a játékosok kapnak egyéni és kiscsoportos, posztok szerinti visszajelzést is, így kapnak egy képet arról, hogy egy bizonyos szituációra ki, hogyan reagált és azok is látják, mik az elvárások, akik esetleg kevesebbet játszanak. Ezáltal egymás jeleneteiből is tudnak épülni, illetve van egy catapult-rendszerünk, ami pedig a fizikai terhelést méri, amely által mi is tudunk adni visszacsatolást, mert látjuk, hogy ki az, aki százszázalékon teljesített. Ezek a mérések pedig meccseken és edzésen is rendelkezésünkre állnak, tehát a játékosokat is tudjuk motiválni például azzal, hogy versenyt tartunk a legtöbbet futók között és a győztest megtapsoljuk, akár egy kupát is kap. Azt is behoztuk, hogy a játékosok a meccsek után egymás között kiválasztják a meccs legjobbját, ezáltal értékelik, elismerik a másik teljesítményét. A mi korosztályunkban pedig ezek a visszajelzések nagyon hangsúlyosak.
– Az U17 az a korosztály, amelynek játékosai papíron már a felnőtt labdarúgásban is játszhatnának. Vannak olyan tehetségeid, akiknek megvannak az adottságai ahhoz, hogy profi labdarúgóvá váljanak?
– Azt gondolom, igen! Van négy mezőnyjátékosunk és egy kapusunk, akik folyamatosan az idősebbekkel, az U19-esekkel készülnek, illetve kapusunk, Szentmihályi Ádám már az NB III-as csapattal készül, ahogy Palkó Áron is, aki bizonyos napokon szintén a harmadosztályú csapatnál edz, de rajtuk kívül is vannak olyanok, akikben megvan a potenciál, illetve folyamatosan kapunk U17-es válogatott meghívót is Szentmihályi Ádám érdemének köszönhetően, szóval vannak olyan labdarúgóink, akik idővel odakerülhetnek a felnőtt csapat kapujába, de ehhez még hosszabb az út, pláne, hogy mi magyarok később érő természetűek vagyunk. Viszont azt gondolom, hogy ha megfelelő mentalitással készülnek, akkor odaérhetnek.
– Mivel lennél elégedett az idény végén?
– Egyéni szempontból mindenképp azt szeretném, hogy a legtöbb egyéni célt elérjék a játékosok és sikeresen végigmenjünk ezen az úton, mert nekünk az egyén fejlesztése a legfontosabb, mert felnőtt szinten egyénileg kell majd helyt állniuk. Csapatszinten eredményben nincs elvárásom, de az eltelt mérkőzések alapján dobogó környékén kell végeznünk. Ha a játékosok csapatszinten és egyénileg is kinövik ezt az osztályt, akkor megnyerhetjük a bajnokságot, de ez nem elvárás feléjük. Arra nagyon büszke lennék, ha minél több játékosunk szerepelne az U19-es Kiemelt bajnokságban és ez cél is a csapat irányába, hogy az eddigi három mellett még legalább két játékos stabilan játsszon a nagyobbak között, de még merészebb cél, hogy az NB III-as csapatban adott esetben 2008-as születésű játékos is pályára lépjen, ami már egy lépés lenne a felnőtt labdarúgás irányába. Személy szerint nekem nagyon jó és megtisztelő, hogy idősebb korosztállyal dolgozhatok, mert célom volt, hogy felfelé lépjek a nagyobbakhoz és remélem, hogy maradhatok még az idősebbeknél, de középhosszú távú célom az is, hogy az Újpest NB I-es csapatának a munkáját segítsem edzőként és minél többet tanulni azoktól a kollégáktól, akik az U19-es, az NB III-as vagy az élvonalbeli csapatnál dolgoznak és szeretném minél jobban segíteni az Újpest jövőjét.
