Tősgyökeres újpesti a 75. születésnapját ma ünneplő Tóth András, aki 1949. szeptember 5-én született az akkor még különálló településnek számító Újpesten.

Tóth András gyerekként a Megyeri úti stadion közelében lakott, s – ahogy ezt az egyik korábbi interjúban elmondta – a Bajza utcai általános iskolába járt, ahol a többiek a Magyar Pamut SC-ben futballoztak, így 13 évesen ő is ott kezdte pályafutását.

1965-ben igazolt át az Újpesti Dózsához, és három évvel később mutatkozott be a felnőttek között. Baróti Lajos 1968. március 27-én egy Közép-európai Kupa-mérkőzésen (KK) tette be először az első csapatba, a Szentmihályi (Borbély) – Káposzta, Solymosi, Sóvári – Dunai III, Noskó (Szini) – Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Tóth A. összetételű gárda a Megyeri úton 4–1-re legyőzte az osztrák Austria Wient.

Négy nappal később az NB I-ben is debütált az akkor 18 és fél éves Tóth András, Diósgyőrben a DVTK elleni, 1–1-re végződő meccsen játszott először élvonalbeli bajnokit.

Az első három idényében az első csapatban kevés lehetőséget kapott a ballábas középpályás, igaz, példaképét, a nemzetközi klasszis Göröcs Jánost vagy a szintén remek futballistát, Zámbó Sándort kellett volna kiszorítania az együttesből – ami persze nem volt egyszerű feladat…

Tóth András Göröcs 1970 őszi sérülése (majd későbbi távozása) után vált stabil kezdőjátékossá és csapatunk egyre inkább meghatározó futballistájává. Még Baróti edzősége idején, 1971 júniusában a Csepel ellen megszerezte első NB I-es gólját, majd 1971 őszétől – amikor Kovács Imre vette át a Dózsa irányítását – gyakorlatilag kirobbanthatatlanná vált az újpesti kezdő tizenegyből.

Az 1973-as év azért emlékezetes számára, mert amellett, hogy BEK-mérkőzésen gólt lőtt az olasz sztárcsapatnak, a Juventusnak, bemutatkozott az A-válogatottban is: 1973. június 13-án kezdő volt a Magyarország–Svédország világbajnoki selejtezőn. Más kérdés, hogy duplán fájdalmas ez az emlék, hiszen a szünetben Illovszky Rudolf szövetségi kapitány lecserélte őt, másrészt a hajrában kapott Edström-gól miatt 3–3-as döntetlennel zárult a meccs, s így nem jutottunk ki az 1974-es világbajnokságra.

Tóth Andrást annyiban kárpótolta a sors, hogy egy évvel később tagja volt az U23-as Európa-bajnokságon aranyérmes utánpótlás-válogatottnak (a kétmeccses döntő visszavágóján ő szerezte az első gólt az NDK ellen), majd 1978-ban ott lehetett az argentínai világbajnokságon. Olaszország ellen a szünetben csereként beállva egy félidőt játszott, s ő lőtte a magyar csapat becsületgólját, a 81. percben büntetőből talált be Dino Zoff kapujába.

Az A-válogatottban 1973 és 1979 között 17 mérkőzésen lépett pályára, s – ahogy néhány évvel ezelőtt fogalmazott – számára „a válogatott nem volt sikersztori”.

Az Újpesti Dózsával való szereplés viszont mindenképpen sikersztori volt, hiszen 1968 és 1981 között kilencszer nyert bajnoki címet a lila-fehérekkel, háromszor ezüstérmes és egyszer bronzérmes volt. Emellett a Magyar Népköztársasági Kupát háromszor nyerte meg az Újpesttel. A Bajnokcsapatok Európa-kupájában pedig olyan nagyszerű csapatok ellen léphetett pályára, mint a Bayern München, a Juventus, a Leeds United, a Benfica, a Celtic, vagy a Valencia. Az egyik legemlékezetesebb meccsének a Spartak Trnava elleni 1974-es BEK-mérkőzést tartja, mert a nagyszombati, roppant feszült mérkőzésen úgy szerzett gólt tizenegyesből, hogy hiába lőtte be a büntetőt, a játékvezető újrarúgatta, és másodjára sem hibázott.

A magyar bajnoki idényei közül kiemelkedik az 1973–1974-es kiírás, amelyben 12 gólt szerzett, az 1975–1976-os szezont pedig azért említjük meg, mert bár ekkor csak bronzérmes lett az átalakított, megfiatalított csapatunk, a Ferencvárost ebben az idényben sikerült 8–3-ra megverni, és Tóth András is játszott ezen a legendás találkozón. Ekkor már Várhidi Pál volt a vezetőedzőnk.

Az idősebb szurkolók leginkább az irányítókészsége, pontos passzai és kiemelkedő rúgótechnikája miatt emlékeznek rá, szabadrúgásai életveszélyesek voltak. A hetvenes években „Tóth András-szög”-nek nevezték a pályának azt a részét, ahonnan az újpesti karmester jó eséllyel a kapuba lőtte a labdát szabadrúgásból. Az Újpestben 303 bajnoki meccsen játszott és 67 gólt szerzett.

A nyolcvanas évek elején Fazekas László után Tóth András volt a második újpesti labdarúgó, aki legálisan nyugati klubcsapathoz szerződhetett, 1981 nyarán a belga Lierse játékosa lett. Két évvel később hazatért, de Újpesten nem tartottak rá igényt, így az MTK VM-hez igazolt át, a kék-fehéreknél két idényt húzott le. Utolsó NB I-es meccsét 1985. május 29-én éppen az Újpesti Dózsa ellen játszotta. Labdarúgó-pályafutását alsóbb osztályban, Gödön fejezte be.

Sportvezetőként aztán visszatért Újpestre, volt technikai vezető és igazgató, majd hosszú évekig a Megyeri úti stadion létesítményvezetője.

Ma van a 75. születésnapja – Isten éltesse sokáig!

NÉVJEGY
Tóth András
Született: 1949. szeptember 5., Újpest
Posztja: középpályás
Klubjai: Magyar Pamut SC (1962–1965), Újpesti Dózsa (1965–1981), Lierse SK (Belgium, 1981–1983), MTK-VM (1983–1985), Gödi TSZ SK (1985–1987)
Válogatottság: 17/1 (1973–1979)
Eredményei: 9-szer magyar bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979), 3-szor bajnoki ezüstérmes (1968, 1976–1977, 1979–1980), 1-szer bajnoki bronzérmes (1975–1976), 3-szor Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1969, 1970, 1975)